Ehhez a dalhoz életem egyik legfájóbb és legboldogabb időszaka kötődik. 1998 november végén megszületett a Fiam, akit születése után egy inkubátorban megmutattak nekem és átszállították a budapesti II. számú klinikára megfigyelésre. Teljesen egészséges volt, ám a várva várt hazamenetelünk nem várt akadályba ütközött. Kiderült, hogy a komplikációk nálam vannak, így villámgyorsan a László kórház fertőző osztályán találtam magam, ahol a gondos ápolóknak köszönhetően végül is benne voltam abban a néhány százalékban, akik túlélnek egy súlyos fertőzést. Mivel egy ágyas szobában voltam, egyetlen "szórakozásom" egy 15X15 cm-es tévé volt, ahol a karácsony közeledtével gyakran adták le ezt a klipet. December 30-án hazamehettem édesanyámhoz lábadozásra, és ekkor találkoztam második alkalommal az én bébimmel. Szinte alig ismertem meg, hiszen egy hónapig csak a fotóját láthattam. Gyönyörű, nyugodt kisbaba volt, nekünk ekkor kezdődött a közös életünk. Örökké hálás vagyok anyukámnak, aki egyedül vállalta azt a terhet, hogy hónapokon keresztül egy fekvőbeteget ápol, miközben egy csecsemőről is gondoskodik.
Azóta ha meghallom ezt a dalt, mindig ez az időszak jut eszembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése